Interjúk

Johan, kezdjük a beszélgetést azzal, hogy mikor és miért lett vége a Soul Reapernek?

2003-ban lett vége. Nem foglalkoztunk vele eleget. Ki voltunk fáradva és nem a bandára koncentráltunk.

Véleményem szerint két nagyon jó lemezt készítettek, mekkora sikereket könyveltetek el azokkal a kiadványokkal? Előny vagy hátrány volt számodra a Dissection-ös múltad?

Igen is és nem is. Az emberek azt hitték, hogy a hangzás olyan lesz, mint a Dissectioné, de a végén inkább amerikai death metálra emlékeztetett. Az biztos, hogy egy Dissectionhöz hasonlóan nagy és elismert bandából indulni mindenképpen előny.

Sziasztok! Engedjétek meg, hogy gratuláljak az új lemezetekhez. Ezt egy szinte új felállás készítette, és az eredmény elég „durva” lett. Mit gondoltok a mostani felállás terméséről?

Leif Jensen: Köszi szépen! Igazából nagyon izgatottak vagyunk az „Invocation”-nel kapcsolatban, és szerintem ezen az albumon is kiütközik az a pozitív vibrálás és energia ami a bandában volt érezhető az album készítése alatt. Igen, volt egy elég sötét és bizonytalan korszakunk 2008 elején, ezért drasztikusan változtatni kellett a banda felállásán, hogy megint kerékvágásba kerüljünk. Ezért váltak el útjaink a volt gitáros-párosunktól, és keresnünk kellett egy állandó dobost is, mivel akkoriban csak egy beugró dobosunk volt. Szóval ja, most itt állunk egy új csapattal, de mind nagyon buzgón és éhesen. Rengeteg idő, fáradtság, eltökéltség, próba és figyelem van az új anyagban, és szerintem ez érezhető is az „Invocation”-ön. Én teljesen meg vagyok elégedve a végeredménnyel, és alig várom, hogy végre élőben is újra játszhassuk az anyagot...

Szervusztok! Gratulálok a Kurbads albumhoz, 2010-ben ez volt az egyik lemez, amit a legjobban vártam. Eddig milyen a fogadtatása a metal média részéről?

Vegyesek, de a nagyrészük 8/10 pontos. Természetesen akadnak olyan emberek is akik csalódtak az új albumunkban, olyanok akik valami black metal albumot vártak vagy egy Latvian Riflemen kettőt. De mindenkinek tudnia kell, hogy a bandák változnak az idővel, a technikai lehetőségek bővülnek és végülis nem érdekes dolog még egyszer ugyanazt az albumot elkészíteni.
Úgy tűnik, hogy a Metal Blade-el a hátunk mögött egy kicsit szélesebb körhöz jut el a zenénk. Bár néhány hallgató automatikusan ugyanabba fazékba dob minket, mint az Eluveitie/Korpiklani/Ensiferum zenekarokat.
Az emberek nem szentelnek elég figyelmet annak, hogy miről szól az albumunk és, hogy mit szeretnénk elmondani - mi is csak egy újabb viking metál banda vagyunk egyeseknek. De így is van sok ember, aki azt mondja, hogy a Kurbads egy nagyszerű album és nagyon szeretik - nagyon köszönjük srácok, ez a tudat erőt ad, hogy folytassuk a harcot!

Helló Alex! Üdv Magyarországról! Az új lemezetek, a Frozen Tears Of Angels a múlt héten jelent meg. Milyen a fogadtatása? A rajongók meg a média hogyan vélekednek róla?

Szia! Szerencsére a rajongók és a média képviselői egyaránt elégedettek eddig. A kritikákban is csak fantasztikus dolgokat írnak. Sok országban az eladási listákra is felkerültünk, ez nagyon jó érzés.

Akkor ha jól értem az eladási mutatókkal sincs gond.

Eddig jónak tűnik, de még túl korai erről beszélni, mindenesetre az, hogy felkerültünk a listákra mindenképpen egy jó előjel.

Üdv srácok! Idén tizenegy éve annak, hogy megalakultatok. Hogyan vélekedsz erről az időszakról? Elégedett vagy az eddig elért eredményekkel és a banda jelenlegi státuszával?

A Divinity határozottan meghaladta az elvárásainkat már ha a zenéről és a koncertekről beszélünk. Kezdetben tudtuk, hogy jó banda lehetünk, de nem volt ötletünk, hogy juthatunk arra a szintre, ahol már vannak rajongóink és kiadtunk pár albumot. Rájöttünk, hogy ezt csak rohadt kemény munka árán érhetjük el. Ragaszkodtunk ahhoz a zenéhez, amit szerettünk volna játszani és hajtottuk magunkat előre a zenekari lét minden szempontjából. De visszatekintve van néhány dolog, amiről úgygondoljuk, bárcsak hamarabb megtettünk volna, mint például, hogy aláírunk egy szerződést egy kiadóval és az elővigyázatossággal nem törődni, ahelyett, hogy mindent stratégiailag megtervezünk előre, a végén meg azon kapjuk magunkat, hogy már 10 éve egy zenekar vagyunk! Hol van a Benz-em?

Jani, a zenekar 2007-ben alapult, és tudjuk, hogy a line-up jól ismert hazai bandákból jön. Teljes bandának tekintitek a Mörbid Carnage-t, vagy inkább egy hobbi zenekar? Számít az, hogy project vagy banda?

Necrofaust: Üdvözletem! Így igaz, abban az évben hívta életre a zenekart Blasphemy és Churchburner, akiket a Fagyhamu, Hexenwood és Ahriman zenekarokból ismerhetnek az undergroundban jártas arcok. Mint ahogy azt a zenekar Myspace oldalán olvasni lehet a Mörbid Carnage egy rendes zenekar, sosem volt project! Mindenki komoly energiát fektet bele kivétel nélkül, koncertezünk is, anyagokat veszünk fel, a próbák is rendszeresek, szóval semmiképp nem nevezném projectnek és nem is volt az soha! Szerintem egy bandát és egy side projectet leginkább a bele fektetett energia és a rá szánt idő különböztet meg leginkább.
Egy anyabanda mindig kötött valamilyen szinten, tehát van egy adott irányvonal, amitől nem térünk le, ha valakinek vannak más, oda nem illő ötletei, az csinálhat nyugodtan projectet, ami szintén lehet profi és elkötelezett. Vannak ilyen dolgaink mindannyiunknak.

Helló Roland! Üdv Magyarországról! Először is: az új albumotok, a Time To Be King pár héten belül megjelenik először Németországban majd az egész kontinensen. A sajtónak már kiküldtétek a lemezt, milyenek a visszajelzések?

Helló, üdv a magyar Masterplan rajongóknak! Eddig nagyon jó kritikákat kaptunk. Úgy tűnik az embereknek tetszik a lemez. Eddig olyan 15-20 interjút csináltam, akivel csak beszéltem mindenki nagyon izgatott volt. Természetesen a banda is, nagyszerű, hogy Jorn visszatért közénk és azt hiszem az új albumunk is erőteljesre sikerült.

Mit vársz, vártok az albumtól? Például, szerinted mennyi fog fogyni belőle?

Szerintem jó eladási mutatóink lesznek a jó kritikák miatt és az sem elhanyagolható, hogy Jorn visszatérése miatt sokan jobban, izgatottabban várják a lemezt.

Tommy, tavaly volt 20 éve annak, hogy megjelent a Vain klasszikus No Respect albuma, amit, ha jól tudom egy turné keretén belül meg is ünnepeltetek, mégpedig a klasszikus felállással. Hogy sikerültek a bulik? Milyen érzés volt újra játszani azokat a fantasztikus nótákat?

Nagyszerű volt. A legjobb rész, leszámítva, hogy a legjobb barátaimmal játszhattam, látni, hogy még ennyi év után is ilyen sok ember eljött a show-ra. Nagyon jól éreztem magam.

Annak idején mind a sajtó, mind a rajongók kajálták a lemezt, mégsem jött össze az áttörés, pedig köröket vertetek az olyan csapatokra, mint a Poison, a Warrant, a Cinderella, hogy csak párat említsek. Ennek mi volt az oka?

Több dolog miatt volt így. Nem emelhetsz ki csak egy dolgot és mondhatod, hogy, na ez volt az oka, hogy a Vain nem lett olyan sikeres, mint az általad említett bandák.

A kérdésekre Reverend J.R. Preston válaszolt.

Üdv Magyarországról! Milyen az élet Illinois-ban?

Először szeretnék üdvözölni minden magyar rajongónkat. Másodszor elmondanám, hogy az illinois-i élet olyan, mint bárhol máshol, nincs semmi különbség, a farmoktól kezdve, a hatalmas épületeken, ghettókon és barlangokon át, van minden. Az egyetlen különleges dolog itt, a síkságok felett és a homokban megbúvó gonosz jelenléte.

A zenéteket "redneck black metal"-ként definiáljátok. A "redneck" gondolom abból a környezetből adódik, amiben élsz, de hogy kerültél kapcsolatba a black metallal?

Igazad van, olyan helyen élünk, amit a SEMMI vesz körül. Farmok és más semmi. Játszom egy country bandában is és jobban szeretem a természetet, mint a várost, ez tesz „farmerré”.

András, a zenekart Springer Gergely basszusgitárossal alapítottad 2002 őszén, majd nem sokkal később csatlakozott hozzátok Omar Gassama dobos, a Dreyelands volt az első zenekarotok vagy már korábban is játszottatok más formációkban? Mit kell tudnunk a zenei múltatokról, előéletetekről?

Sziasztok! Gergővel mi kora tinédzser korunk óta játszunk együtt különböző bandákban. Lényegében egymás nélkül nem csináltunk semmi komolyabb dolgot. Valamikor 1994-ben összenőttünk és azóta fárasztjuk egymást. :) Régi vágyunk volt, hogy létrehozzunk egy progmetal bandát, de ehhez még sokat kellett gyúrnunk, aztán 2002 tavaszán megnéztem a Digital Monkey nevű zenekart valahol Csepelen egy kis klubban. Ebben a zenekarban dobolt akkoriban Omar. Nagyon megtetszett a játéka, és rögtön a buli után meg is kérdeztem tőle, hogy nincs-e kedve csatlakozni. Szerencsére volt, és néhány próba után ki is derült, hogy zeneileg és emberileg is nagyon passzol közénk.

Hello srácok! Nemrégiben került az európai közönség elé a The Reckoning c. negyedik stúdióalbumotok. Milyenek a kezdeti visszajelzések, jól fogy a cucc?

Hello Magyarország! Változatos visszajelzéseket kapunk, de elég jók. A negatív kritikák csak arról szólnak, hogy nem vagyunk elég eredetiek, nem csinálunk olyat, amit még más nem tett meg, meg ilyenek. Szerintem, ha szereted a dallamos thrash/death metált, akkor szeretni fogod a The Reckoning-ot, ha viszont eleged van már a műfajból, akkor biztos, nem, de ennek semmi köze az albumhoz. Még nem kaptunk visszajelzéseket az album eladási számait illetően, még túl korai lenne. 2009 májusában jelent meg az államokban, egy a Regain Sweden és az amerikai cége közti félreértés miatt.

Harmóniákban gazdag napot kívánok. Az „Ophidia” kapcsán szeretnék kérdéseket feltenni, mert igazán izgalmas és színes album az új kiadványotok!

Sziasztok! Örülök, hogy tetszett az album. Kezdjük hát! :)

A „Reversing Time” is sokak kedvencévé vált 2008-ban. Milyen újabb dolgokkal próbáltátok még fényesebbé tenni az „Ophidia” dalait?

Megpróbáltunk egy sokkal összefüggőbb albumot készíteni másodszorra. A Reversing Time inkább egy próba album volt, mert mi, a Dreamtone srácok, először az Iris-szel dolgoztunk együtt és próbáltunk minden olyan zenei elemet beleszőni, amit szeretünk. Ennek megvoltak az előnyei és a hátrányai is. A számok típusai sokat változtak a Reversing Time-ban. Az Ophidia-ban ez nem így van. Az Ophidia egy sokkal progresszívebb, erőteljesebb és dallamosabb, de önmagában sokkal összetettebb.

Lengyelország egyik legkiemelkedőbb és legkiválóbb Death Metal zenekara a Lost Soul. A horda 1991-es megalakulását követően számos kiadványa megjelent - utolsóként a zseniális "Immerse in Infinity" címre keresztelt remekmű. Az extrém, technikás Death Metal lengyel mesterei ezen albumukkal igen magasra tették a lécet a stílus követői és rajongói számára, esedékes lett tehát, hogy a lemez és a banda körüli aktualitások kapcsán kérdezzem a zenekart.

Hail! Legyetek üdvözölve a KronosMortus Webzine hasábjain! Mivel tudomásom szerint ez az első interjútok magyar webzine-en, a szokásos múltidézéssel kezdeném: mutassátok be a zenekart, és foglaljátok össze a fontosabb mérföldköveket a banda háza táján!

Hello, örülök az első interjú felkérésnek. Most minden erőnkkel az új album, az “Immerse in Infinity” promotálásán dolgozunk. Egy lengyel turnéra készülünk a barátainkkal, a Rotting Christtel, amely 2010 áprilisában fog kezdődni. A kiadónk még szervezi a turnékat és egyéni show-kat.

Üdvözöllek Alan Magyarországról! Emlékszel még arra, hogy mikor adtál legutóbb interjút magyar médium számára? Egyáltalán nyilatkoztál már magyar metal magazin vagy fanzine/webzine számára?

Pontosan nem emlékszem mikor, de az évek során biztosan volt néhány. Örülök a felkérésnek! Haha!

Ha már itt tartunk, a nyomtatott metal sajtót (magazinok, fanzine-ek) részesíted előnyben vagy elolvasod a webzine-eket is?

Mindkettőt olvasom, de mivel egy heti rendszerességgel megjelenő new jersey-i szórakoztató lapnál dolgozom, inkább a nyomtatott sajtó híve vagyok. Persze van weboldalunk is, ezért az eMédiába is írnom kell. Mindkettőnek nagy szerepe van és mindkettőt olvasom is, mikor keresgélek. Persze, egyszerűbb megtalálni valamit a neten, mint egy bizonyos magazinban.

Szervusz! A FRL és a Chaos Of Disorder kifulladása életet adott egy új szörnynek, Magyarország első és (eddig) egyetlen bunkóhárdkór zenekarának. De honnan is jött ez a koncepció? Körül tudnád írni, mi a bunkóhárdkór lényege, és mi kell ahhoz, hogy valaki BHC-s legyen:-)?

Új szörnynek, hehe! A koncepciót a Wackoros Slayer Csabi találta ki. A zenekar megalakulása óta Csaba iránymutatásai szerint élünk és az ő elveit valljuk: "szeretem a bunkóságot, sőt, csak azt szeretem" szinte még most is halljuk mentorunk hangját.
Rájöttünk, hogy a Sepultura szánalmas másolásával, mint amit a Chaos Of Disorder csinált és a Prosectura majmolásával (lásd és halld Fürgerókalábak) sehova nem jutunk. A bunkóhardkór ösvényére léptünk Csaba vezetésével. A cél, hogy mindenkinek a csaját hátravigyük az öltözőbe és beleigyunk a legkeményebb csávók sörébe. Úgyhogy baszd meg, ha BHC akarsz lenni, rá kell csapnod a Kukovecz feleségének a seggére és ki kell borítanod a Katona Főnök boroskóláját. És beveszünk a bandába.