Koncertbeszámolók

2010. augusztus 18-22. @ Nyírbátor, Gyógyfürdő és Camping

Nagy várakozások közepette augusztus 18-án szerda reggel indultam neki az egyik fellépő zenekar társaságában Nyírbátorba. A közel 270 km-es útnak egy kisbusszal vágtunk neki, ami majd három órába telt. Szerencsére az út nagy részét autópályán tettük meg, így szinte zavartalan volt a haladásunk. Mondanom se kell, hogy az utazás kellőképpen mókás volt és nem volt annyira fárasztó, mint amennyire számítottam. Miután megérkeztünk a kis városkába még pár kilométert tennünk kellett a Sárkány Wellness és Gyógyfürdő területéig, ugyanis a fürdő és a kemping területén került megrendezésre a fesztivál. A gyors regisztráció után elfoglaltuk sátorhelyeinket, melyre az erdős részen a fasorokban volt lehetőség, ahol kellemes árnyékos területeket lehetett találni a sátrak számára.

2010. augusztus 11-16. @ Budapest, Óbudai-Sziget

A tavalyi gyalázatos, szinte tökéletesen metalmentes Sziget után azt hittem már sosem fogok kimenni hazánk legnagyobbnak mondott fesztiváljára. Azonban a metal istenei úgy döntöttek, hogy mégis ki kell mennem, hiszen többek között az Iron Maiden, a Children Of Bodom, a Paradise Lost és a Fear Factory is tiszteletét tette a rendezvényen. Technikai okok miatt csak a szombati, 4. napra jutottam ki, így a kedves olvasó ne is keresse a fesztivál többi részéről szóló beszámolót.
Fél országon át zakatolt a vonat, mire végre Budapestre értem. Egyéb teendőim elintézése és kis fesztiválozó csapatom összeverbuválása után ki is indultunk a Szigetre, hogy a Tankcsapda nagyszínpados koncertjét megnézzük. Azonban nem várt esemény történt, a metroban számos ír arccal találkoztunk, akik szintén a fesztiválra igyekeztek, jó hangulatú beszélgetésbe elegyedtünk velük. Ez tartott egészen a Batthyány térig, ahol végre átvehettem a jegyem és az újdonsült ír barátaink is megvehették az övéiket. Némi héves szerencsétlenkedés után már roboghattunk is a Filatorigát fele, ahol a szokásos hatalmas tömeg fogadott minket.

2010. augusztus 5-től 7-ig @ Németország, Wacken

Idén ismét útnak indultam, hogy meghódítsam Wacken városát, ami 20 éve ad otthont a világ egyik legjobb metalfesztiváljának. A fesztivál körülményeiről és a városkáról ejtettem már szót a két évvel ezelőtti beszámolómban, így attól most eltekintenék. A jól bevált buszos társaság részeként utaztam ismét, a dugók miatt az út ideje közel 20 órára dagadt. Sajnos most a jó filmek elmaradtak, hihetetlen, hogy egy másfél órás mozi mennyi szenvedést tud okozni, ha nem tudsz előle sehova se menekülni! Szerencsére a végére előkerült a Sin City is, el nem tudom mondani micsoda felüdülés volt...

Reggel 7-8 óra körül érkeztünk meg végül a fesztivál bejáratához. Gyors check-int követően már a B kempingben állíthattuk fel a sátrakat és a pavilonokat. A szerdai nap amolyan ismerkedési est Wackenben, kevés program, de fergeteges hangulat. A karszalag átvétele után elsőként a vizes póló verseny helyi kiadását néztük meg az egyik új helyszínen, majd a 9MM nevű új bandát, amikről még szórólapot is kaptunk a Full Metal Bag fantázianevű wackeni szeretetcsomagban.

2010. július 14-18. @ Tokaj-Rakamaz

Aki volt már Hegyalján, az tudja, hogy ilyenkor Tokaj megtelik sok fesztiválozóval, akik napközben a fesztivál területén uralkodó meleg elől megpróbálnak bemenekülni a városba, valami árnyékos helyre. Ez most sem volt másképp. Mi is így tettünk.
Délután 3 felé aztán az emberek elkezdtek beszivárogni a fesztivál területére, bár a meleg még így is elviselhetetlen volt, az árnyékos helyek pl. Malátabár tele is voltak. A Pepsi színpad délutáni fellépőinek sem lehetett könnyű dolga, ugyanis a színpad ilyenkor pont nappal szemben volt, vagyis a színpadon is szauna volt. A küzdőtéren is hasonló klíma volt…

2010. július 05-11. @ Pécs, Malomvölgyi Arborétum

Az idén 10 éves Rockmaraton fesztivál talán az eddigi legerősebb felhozatallal, és legbarátibb jegyárakkal igyekezett minél több érdeklődőt lecsábítani a Malomvölgyi Arborétumba egy 7 napig tartó rock-szigetre, szerintem elég sikeresen.

07.06
Kedd

Útközben feleszméltem, hogy a banzáj előtt Insane is lesz, amit nem is bántam túlzottan, mert bár a sokat ajnározott Our Island - Our Empire lemez nekem személy szerint nem jött be annyira, de Érsiéknek már régóta lógtam egy jelenéssel, miután a tavalyi Hegyaljás ténykedésüket "bizonyos külső okokból kifolyólag" nemes egyszerűséggel átaludtam a teremben, pedig az álmomból felriasztó Set It On Me már akkor is figyelmeztetett rá, hogy egyszer azért illene őket is meglesni valahol. Nos, ez a pillanat most elérkezett, és noha az említett nóta ezúttal nagy bánatomra kimaradt a programból, az újonnan megfilmesített Daredevil In The Dark-al kezdő pesti arcok így is emberesen odacsaptak a lassan duzzadó, dögmelegtől haldokló közönségnek.

2010. július 12. @ Budapest, Petőfi Csarnok

Két évvel a nagy sikerű Operation Mindcrime buli után ismét hazánkba látogatott a seattlei progresszív metal király Queensrÿche. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy hatalmas médiacirkusz övezte az eseményt, a Kiss vagy Metallica koncerthez kapcsolódó reklámhadjáratnak itt nyoma sem volt, még ha szerintem egy ilyen színvonalas zenét játszó csapat esetében legalább akkora lenne az igazságos.

Kevéssel ¾ 8 után érkeztem, így a Dreyelands-et is meghallgathattam. Nagyon kíváncsian vártam fellépésüket, eddig kivétel nélkül csak jót hallottam róluk és szerencsére ezen a koncerten nekem sem okoztak csalódást.
Mindenek előtt azonban szólnom kell a meglehetősen gyér látogatottságról, a főzenekart is jóindulatú becsléssel negyedház fogadta. Érthetetlen, hogy két ilyen színvonalas bandát 500 ember néz meg, amikor az Ossian ugyanazon a helyen rendszeresen több ember előtt koncertezik vagy a Dream Theater, akik hasonló stílusban mozognak, mégis a sportarénában lépnek fel sok ezer ember előtt. Szerencsére a kevés közönség azért odatette magát, már amennyire az est másik negatívuma, a Pecsa nyári szaunája ezt engedte. Alig értem be az épületbe, de már szakadt rólam a víz, nem hiszem el, hogy nem lehetne erre a régóta fennálló problémára valami emberi megoldást találni!

2010. július 04. @ Budapest, Mappa Club

Plunging Into Annihilation Euro Tour 2010

Június közepén felütötte a fejét a hír, hogy az új kori thrash bandák 2 nagysága, a Violator és a Fuled By Fire közös turnéjukon egy magyar állomást is csinálnak majd. Mondanom sem kell, hogy a műfaj kedvelőinek körében ez nem kis eseménynek ígérkezett. Annál is inkább, mivel a FBF-ös srácok tavaly 2 koncertet is csináltak kishazánkban a Bonded By Blood-dal karöltve és azoknak is nagy sikere volt.
Be kell valljam, hogy még a koncert napján is voltak előítéleteim a rendezvénnyel kapcsolatban, mivel ugyanaz a Mowarmetal szervezte, aki az (általam annyira várt, és sajnos) elmaradt Gama Bomb koncertet is.

2010. június 13. @ Budapest, Dürer Kert

Csak a véletlenen és néhány szervezési bravúron múlott, hogy eljutottam erre a bulira. Na nem mintha bárkinek is különösebben fontos lett volna, hogy én lássam a fellépő zenekarokat, de azért bántam volna, ha nem vagyok ott és higyjétek el nekem, ti is bánhatjátok, ha nem voltatok ott!

Az estét a Slaughter at the Engagement Party nyitotta, akik engem ugyan nem hatottak meg, a közönség java részét viszont sikerült beindítaniuk. Igazából el tudtam volna képzelni jobban ide passzoló zenekart is kis hazánk death vagy hc portfóliójáról, de a célnak ők is tökéletesen megfeleltek. Nem voltak rosszak, de én annyira nem kedvelem az efféle muzsikát, úgyhogy magamban inkább már a folytatásra készültem.

2010. június 15. @ Budapest, Dürer Kert

Valószínűleg a modernebb metal rajongói már az összes kéz-és lábkörmüket lerágták, miközben várták, hogy végre elérkezzen június 15-e, és vele a metalcore egyik legnagyobb és legmagasabban kvalifikált képviselője, az As I Lay Dying. Halkan hozzátenném, hogy egy olyan zenekar társaságában, mint a Job For a Cowboy, még érdekesebbnek ígérkezett ez a „kis éji zene”.

Sajnos a különféle oldalak különféle tájékoztatása szerint úgy gondoltam, hogy 8-kor van kapunyitás, így fél 9-re kényelmesen odabattyogtam a Dürer-hez, mire kiderült, hogy fél 8-tól már mennek a koncertek, így az Unsent Letters-t sikerült teljes egészében lekésnem, pedig amúgy szeretem őket, és a Kill With Hate műsorának is csak az utolsó pár percét hallottam. Nekem bejött a banda nyers, autentikus megközelítésű death metal-ja. Külön meglepetés volt, hogy a gitáros posztot Kovács Attila (I Divine, ex-WMD, ex-Sear Bliss) töltötte be, mint kiderült, mert a gitáros Olt Attila pár nappal a koncert előtt kézsérülést szenvedett. A közönség is eléggé jól fogta a dolgot.

2010. május 21-23-ig. @ Budapest, Csillebérc

Mikor első alkalommal hallottam a Metalfestről, nem akartam hinni a fülemnek. Sosem gondoltam volna, hogy egy ilyen kaliberű fesztivál valaha megrendezésre kerül nálunk. Ami már elsőre is sokkolt az a Lamb of God fellépésének a híre volt. Rájuk aztán végképp nem számítottam, már csak abból kifolyólag is, hogy néhány kivételtől eltekintve hozzánk csak a kevésbé népszerű, underground bandák vagy a nagyon nagy rajongótáborral rendelkező zenekarok (pl. Metallica) jutnak el. Mielőtt belevágnék a napi bontásba még megemlítenék valami számomra fontos dolgot a fesztivállal kapcsolatban. Mégpedig azt, hogy már a nevéből is egyértelművé válik, hogy ez egy metál fesztivál és a többi hazai fesztivállal ellentétben itt nem fogunk mindenféle puki punk meg műalternatív pop zenekarokba futni. Nem arról van szó, hogy behetárolt lenne a zenei ízlésem, de sokkal jobban érzem magam egy rakás sörszagú, szőrös állat között. :D

2010. május 28. @ Budapest, Papp László Sportaréna

2010 már most arany évként szerepelhet a hazai rockerek visszaemlékezéseiben. Még az év felénél sem tartunk, de már járt itt többek között a Metallica, a Rammstein és a Uriah Heep, valamint egy új 3 napos, külföldi bandákkal erősen támogatott fesztivál is elindult. Ráadásul messze van még az év vége, addig rengeteg kiváló előadó teszi még tiszteletét nálunk. A fentiekhez hasonló jelentőségű esemény volt a Kiss ismételt hazánkba látogatása.

Nem mondanám véresszájú fanatikusnak magam, de amikor elkezdték bejelenteni az idei Európa-turné dátumait, hamar kinéztem magamnak a pozsonyi koncertet. Már majdnem a jegyem is megvettem, amikor kiderült, hogy az amerikai együttes Budapesten is fellép, így kicsit módosított útiránnyal, de biztos voltam benne, hogy látni fogom ezt a legendát is.

El is jött a nagy nap, 2010. május 28-a, amikor 13 év után a Kiss ismét hazai tájakon játssza a rock'n'rollt. Nem mondanám, hogy a várakozástól aludni sem bírtam, igazából csak a koncert napján döbbentem rá, hogy szerencsés esetben micsoda élményben lehet részem. A szervezők készséges felvilágosítása után (mely szerint a több helyen is hirdetett fél 7 és este 8-as kapunyitási idő helyett 7-kor kezdődik a beengedési folyamat) negyed 8 körül meg is érkeztem az Arénához. Villámgyors beengedés és átkutatás után már benn is voltam az épületben.

2010. május 10. @ Budapest, Dürer-kert

A május 10-ei hétfő egy nagyon különleges éjszakának ígérkezett a sötétebb zenei tudományok iránt érdeklődőek számára. Egy nem is annyira zenéjében, mint inkább szellemiségében kiemelkedően egyedi amerikai banda tette nálunk látogatását, hogy megismertessen minket a nyugati-parti Cascade-hegység erdeinek sötét misztikumával. A Wolves in the Throne Room egy Washington állambeli trió, akik öko-anarchistának vallják magukat, bár ezen eszmei irányzat pontos mibenléte még kitartó internetes kutatómunka után is elég homályos marad. Amit tudni lehet, hogy a banda „főhadiszállásként” egy farmon rendezkedett be valahol a már említett Cascade-hegység lábánál, ahol önellátó életmódot folytatnak, az anyatermészettel szoros kapcsolatban élve; illetve hogy a black metal bandák túlnyomó többésgével szemben erősen baloldali nézeteket vallanak. Zeneileg a kegyetlen és primitív black metal az ő csatornájuk, mely azonban mentes mindenféle sátáni vonatkozástól.

2010. április 29. @ Budapest, Dürer-kert

Újabb hétköznap este, mikor minden normális ember otthon piheni ki munkája fáradalmait és újabb post rock/post metal koncert a Dürerben azon kevesek számára, akik valami mást várnak ettől a világtól. Milán és letörhetetlen Bálványvérének példás kitartása ikonként kellene hogy álljon minden magyar koncertszervező előtt. A koncertjein megjelenő rendszerint igen alacsony számú néző ellenére is rendre hozza hazánkba a kísérleti zene, a post rock, a post metal és sok más, igencsak földalatti, ám annál művészibb műfaj prominens és kevésbé prominens képviselőit. Április 29-én az eddigi legnagyobb nevű Bálvány-fellépő foglalta el a Dürert: a tradicionális – már ha egyáltalán lehet ezt a szót ezen a műfajcsaládon belül bármire is használni – post metal egyik legismertebb prófétája, az amerikai Mouth of the Architect. Előzenekar gyanánt a brit Khuda képében üdvözölhettük a Bálványvér történetének első visszatérő fellépőjét. Mivel múltkori, a svéd Kongh-gal közös koncertjükről lemaradtam, őket is kiváncsian vártam.

2010. május 08. @ Budapest, Rocktogon

Survivor Of The Fittest Tour

Idén már nem először tapasztalom, hogy döbbenten, tágra nyílt szemekkel lesem a flyereket. Egyfelől mert szinte soha nem látott minőségi, különleges, már-már egzotikumnak számító bandák egész hada menetel felénk útjuk során, másrészről pedig a helyszíneket elnézve mindig felmerül bennem a kérdés: tényleg csak ennyien kíváncsiak rájuk? Dettó ugyanez a helyzet állt fenn a Quo Vadis esetében is, akik európai miniturnéjuk során tévedtek Budapestre. A klubhoz érkezvén már tényleg magam sem tudtam eldönteni, hogy sírjak-e vagy nevessek, ám mint utóbb kiderült, előbbire nem sok okom lett volna, hiszen az elkeserítően kevés érdeklődő dacára egy félelmetesen profi műsorral kedveskedett magyar közönségének a kanadai ötösfogat.

2010. április 21. @ Budapest, Kék Yuk

European Terror Reign Tour

Talán mindnyájunk életében volt már egy-két olyan este, melybe csupán a fíling és egy látszólag indokolatlan belső késztetés hatására, netán puszta kíváncsiságtól vezérelve vágtunk bele önszántunkból. Nos, ezúttal magam is valami hasonló oknál fogva döntöttem úgy, hogy nyakamba kapom a várost és ellátogatok a Kék Yuk-ba egy röpke esti mészárlásra. Kis előjáték gyanánt párszor át is pörgettem az idén már tizenhetedik évét taposó Setherial birtokomban lévő anyagait, hogy aztán szerdára kellőképpen ráhangolódjak a svédek igazi hamisítatlan, éjfekete szélvész black-jére.