DARK TRANQUILLITY - Fiction

Az 1989-ben Svédországban alakult Dark Tranquillity a dallamos, az úgynevezett göteborgi death metal egyik megalapítója (az In Flmaes mellett). Korszakalkotó lemezükkel a ’95-ös "The Gallery'-vel egy alapműt tettek le az asztalra. Volt egy kicsit kísérletezőbb korszakuk is, ("Projector","Haven" lemezek) ahol Mikael Stanne énekes szinte teljesen felhagyott a hörgéssel és a tisztább vokálra helyezte a hangsúlyt. Nekem különösebb bajom nem volt ezekkel a művekkel. Mégis a 2002-es "Damage Done" nagyon betalált nálam. Itt visszakanyarodtak a régi hangzáshoz és száműzték a tiszta éneket.

A szinte rongyosra hallgatott lemezt a "Character" követte, ami annak ellenére, hogy nem volt egy rossz alkotás, nem sokat forgott nálam. A mostani "Fiction" viszont megint egy nagyszerű lemez lett. A svéd formáció ereje mindig is a kemény riffelésen és a kidolgozott gitárharmóniák megfoghatatlan keverékében rejlett. Erre még rájött Mikael karakteres énekes hangja és a billentyűs, Martin Brändström egyáltalán nem szokványos játéka. Ezt nagyszerűen példázza a lemezt nyitó "Nothing To No One", amiben durva deathes beindulásokat is hallhatunk, mégis a jellegzetes Tranquillity íz megmaradt. Majd a döngölősen induló "The Lesser Faith" is nagyszerű témákat rejtő szerzemény, amiből tuti koncert favorit lesz. Mégis az egyik kedvencem, a "Blind At Heart", ami nyugodtan elférhetett volna a "Damage Done" lemezen is. A végén még egy hatalmas szólót is elengednek. Érdemes megemlíteni még az ultra dallamos "Iciphert” is, ahol Martin nagyon finoman adagolja a billentyűs részeket a refrén alá. Az "Inside The Particle Storm" jól példázza, hogy a banda a sötétebb hangulatú nóták terén is tud maradandót alkotni.

A már említett "Haven" "Projector" lemezek vonalát a "Misery's Crown" képviseli, ahol a verséknél a tiszta énekhang dominál, majd a refrént a durva énekhang váltja. Telitalálat. Érdekesség, hogy a lemez utolsó dalában halvány női éneket is véltem felfedezni. Hiába a "Fiction" kenterbe veri a mostani In Flames lemezeket és a mostani bandák nagy részét is. A hangzás persze tökéletes és a borító is az egyszerűsége mellett kiváló alkotás. A rajongók imádni fogják, az biztos. Én meg ajánlom azoknak, akik az említett stílus hívei, vagy egy minden ízében önálló karakterrel rendelkező zenekar kiváló lemezét akarják hallani.