THE GROTESQUERY - Tales Of The Coffin Born

Régi sulis Death Metalt zúzó The Grotesquery egy friss projekt, de koránt sem ismeretlen nevek alkotják a zenekart. Sőt! Itt van például Kam Lee (Massacre, Bone Gnawer stb) és a riff gyilkos Rogga Johanson (Paganizer, Carve, Edge Of Sanity stb) és szintén nagy hírnévvel bíró Brynjar Helgetun (Paganizer – igaz, hogy csak session) és még sorolhatnám. És hogy mit is tettek le az asztalra? Mondhatni egy igazi csemegét. Semmi világmegváltás, semmi új, csak a vegytiszta Old School és az a sötét és nyomasztó légkör amit nagyon nehezen lehet utánozni. Van koncepció is, amit a nagy Horror írónak Poe-nak (aki egyben megalkotója is volt), illetve Lovecraft-nek köszönhetünk.

A helyzet a következő. Tíz nótán keresztül nyújt betekintést a sötétségbe, a félelembe, az okkultizmusba a banda. Minden dal elején egy rövid monológot hallhatunk, melyek hallgatása során úgy érezzük, mintha egy emberfeletti, s egyben hatalmas erő figyelmeztetne a sötét és fájdalmasan megőrjítő ismeretlenre, és mesélne elfeledett legendákat, történeteket. A Death jellemzők mellett találkozhatunk némi Thrash beütéssel (talán Rogga bácsi hozta talán ezeket az ízesítéseket a Paganizerből?), de csak nyomokban tartalmaz ilyen megoldásokat. Viszont nagyon sok energiát fektettek bele abba, hogy minden egyes nóta valamilyen hatást váltson ki a hallgatóból, gondolok én itt a „That Thing Which Lurks In Shadows”, „Sins Of His Father” a „The Terrible Old Man”, illetve „Nightmares Made Flesh” c. dalokra.

Jogosan használható a The Grotesquery esetében a zseniális jelző. Ami viszont fekete leves. Nem tudni semmit a bandáról szinte. A megalakulásokat lehet tudni, illetve, hogy kik a tagok, meg a borító. Semmi promo, semmiféle „barátiabb csomagolással” nem találkoztam. Talán ez egy jelzés, hogy nem minden a promo, és nem minden a „csomagolás”. Ha ez valóban így van, akkor én vettem az adást. Ami még nagyon tetszett, az az, hogy a gitárok olyan nyersen, olyan durván tépnek, hogy az már félelmetes, a dob precíz és rohadt nagyot üt, de a basszus néhol idegesítő, néhol pedig szép nagyot dob az egész lemezen, de egyensúlyba soha nem kerül.

Az előbb szóba került a borító. Imádni való, és ezt a lehető legnagyobb komolysággal írom. A logóról ugyanígy vélekedem, ami azért valamire nagyon emlékeztet (Lovecraft rajongók előnyben ;-) ). Mindenesetre a The Grotesquery megér egy fekete misét, és erősen ajánlott mindenkinek, aki kedveli a brutális muzsikát, de azoknak legfőképpen akik a Death Metal elkötelezett hívei! No meg akik hallották a Bone Gnawer csapat első nagylemezét, és megrögzött Paganizer fanok, kötelező az anyag beszerzése és sokszori meghallgatása. A sötétség legyen veletek!