IRON MASK - Shadow Of The Red Baron

Harmadszorra csap le Belgium vasálarcos brigádja, s ezúttal a Vörös Báró tripla fedeles gépébe pattanva osztja az áldást. Viszont ellentétben az I. világháború légi ászával, nem töltényekkel szórnak meg bennünket, hanem mindenféle audiális földi jóval. Megfürdőzhetünk a melódiák tengerében, miközben záporoznak a dallamok, gitárhős szólók örvénylenek, és a kórusok fennkölt érzésekkel borítanak el. Szinte már nyúlunk a karmesteri pálcáért. A lemez minden perce profi, megfelelően kidolgozott dalok követik egymást, amelyek a klasszikus-power metal nagykönyvének törvényeit követve manifesztálódnak. Nos, az Iron Mask tagjainak kisujjában van eme nagykönyv minden eleme. A főnökre, Dushan Petrossi-ra ez hatványozottan igaz. Saját bevallása szerint egyik kedvence Gary Moore, ami szerintem kevésbé érezhető ezen a lemezen, ellenben Malmsteen neve már nagyobb eséllyel tarthat jogot a felemlegetésre. Valódi gitárszóló orgazmussal kényezteti a tisztelt a hallgatót.

Tehát van minden, amit az ember egy tisztességesen megalkotott power albumtól vár. De! Újabb fejezetet nem írnak a(z immár harmadszor felemlegetett) nagykönyvbe, csak felhasználják a meglévőket. Hatásaik, fiatalságuk kedvencei által lefektetett úton haladva tiszteletüket teszik a nagy klasszikusok előtt. De az vitathatatlan, hogy jól csinálják. Szégyenkezésre nincs okuk, hiszen minőségi anyagot hoztak össze. Sokban hozzájárul az eredményhez Valhalla Jr. érett, finoman fűszerezett énekhangja. Sokkal növelte számomra album befogadhatósági értékét. Az előítéletet ördöge feltételeztette velem, hogy sikoltozós, Halford majmolós vokálra számíthatok, de kellemesen csalódtam. Ezért pedig plusz pont jár. Megragadva az alkalmat, felhívnám a figyelmet a My Angel Is Gone-ban hallható frenetikus énekre. Igazi ballada. Szinte látom magam előtt a koncerten felgyulladó több száz öngyújtó lángot. Érdekességképpen még megemlíteném Oliver Hartmann nevét, aki többek között az At Vance vagy az Avantasia zenekarokkal kapcsolatosan is ismerős lehet, jelen esetben a Dreams című dalban vendégeskedik. Illetve további bulvár morzsát csipegtetve: a szemfüles rajongónak feltűnhet, hogy a hangszereket, az éneket, a keverést más-más stúdióban rögzítették.

Sokadik hallgatásra hajlamos vagyok elnézőbb lenni a kisérletezősebb irányvonal mellőzéséért. Nem csinálok belőle titkot, első hallgatásra nem feltétlenül ilyen kritika születetett volna. Ám a vasálarcos gárda a legjobb alapanyagokból állította össze a menüjét. Veteránok gyúrták, nagyfiúk tálalták, s fogyasztásra kifejezetten alkalmas…