LAMENTS OF SILENCE - Restart Your Mind

A Laments Of Silence nevű spanyol formációval életem első találkáját hozta össze a My Kingdom Music, mikor nálam landolt a kiadó legfrisebb digitális harcosainak Restart Your Mind címre keresztelt második nagylemeze. Az avantgárd death-ként promotált, de a tisztánlátás végett inkább indusztriál beütésű lemez kilenc szerzeménye bár sok újdonságot nem képes felmutatni, a
súlyos ipari zúzdák kedvelői minden kétséget kizáróan széles mosollyal az arcukon vehetik majd virtuális kezeik közé az anyagot.

Mivel magam is a szimpatizánsok táborát gyarapítom, a vizsgáztatást ezúttal a dolog napos oldalával kezdeném. Mint az imént utaltam rá, nem egy töketlen, puhány társasággal van dolgunk, Starchild művészúr ugyanis néhány dallamos kitekintéstől eltekintve végig izomból üvölt, amit az esetek többségében Atronoth jóféle kétlábgépes dob témái és a Wordack-Rael bárdista duó temperamentumos riffjei kísérnek nyomon. Laments-ék továbbá gazdagon használják Ivan billentyűs betéteit is, melyek mázlinkra ezúttal nem az album minőségét érintő destruktivitásból veszik ki a részüket. Lényegében tehát senki se számítson Rammstein féle populáris keménykedésre, ez a horda sokkal ütősebb, erőszakosabb témákból építkezik. A közeg velejáró sajátosságai persze itt sem hiányozhatnak: feszes, kimért, darabos, de könnyen befogadható tételek halmaza a korong Az egész cucc felépítése és hangulatvilága nagyon friss és mai, mindemellett pedig a hangzás is tudatosan közreműködik az egyébként is rideg, futurisztikus atmoszféra megteremtésében.

Ennyi rizsázás után már alighanem mindenki számára egyértelmű, hogy elsősorban az újkori csapatok lendülete, kísérletező kedve és fiatalos tapasztalatlansága jellemzi a lemezt, melynek stílusát legtalálóbban egy Mygrain-Dagoba fantázia koktéllal körvonalazhatnám. Esetlegesen szóba jöhet még egy kevésbé komplex és matekos Sybreed hasonlata, vagy akár a Shade Empire mérsékelten agybeteg megmozdulásai is bevillanhatnak egy-egy kósza pillanat erejéig. Ennek tudatában közel nem lesajnáló mentalitással feszültem neki több ízben is újra meg újra a cd-nek, de kitartó próbálkozás ide vagy oda, csak nem sikerült belehabarodnom az itt hallható dalcsokorba.

Pedig a nyitó, katonásan kezdő címadó még lazán megnyert magának hirtelen berobbanó, falrakenő agresszivitásával, sőt, még a gyanúsan klipvárományos 'Papír Babák' is rendkívül kellemes percekkel kényeztettek. A bizalomgerjesztő start után viszont teljes mértékben elfogyott a muníció. Minden áldott alkalommal hatalmas kérdőjeleket hagynak bennem az olyan esetek, mint amit itt is tapasztaltam, konkrétan, hogy van kettő eszméletlenül jó nóta, a többi szerzemény meg valami megmagyarázhatatlan oknál fogva, nemes egyszerűséggel dögunalom. Egyszerűen nem fér a fejembe, hogyan lehetséges az, hogy ugyanaz a banda miképpen tud ennyire megoszlott minőségű munkát produkálni egy és ugyanazon hangzóanyag keretein belül. A kegyvesztettek közül még a Doomed-ban és a Scream In The Darkness-ben pislákol halványan az isteni szikra, ám sajnos a korrekt alapokon túl, itt már nincs meg az a plusz, ami tartósan magára vonhatná az ember figyelmét.

Ettől függetlenül, a modern zenék kedvelőit nem szeretném lebeszélni az anyag beszerzéséről, mert rossznak egyáltalán nem rossz, arra pedig nyakamat teszem, hogy élőben ezerszer hatásosabban döngölnek ezek a dalok, mint otthon a gép előtt gubbasztva. Talán az én személyes csalódottságom is csak a reményteljes nyitány ismeretében állított magas elvárások miatt értékelődött fel...

SAMPLE:
MySpace link