V.A. - Rising Of Yog-Sothoth: Tribute To Thergothon

Újabb kincsre tehettem rá a kezemet, ismét az orosz doom metal kiadó, a Solitude Productions jóvoltából. A lemez tisztelgés a funeral doom stílus úttörői előtt, akik létezésük rövidke periódusa ellenére is kultikus státuszra tettek szert. A Thergothon zenéje a legatmoszferikusabb, legdepresszívebb anyagok közé tartozik, melyet valaha rögzítettek a metal történetében.

Ez a feldolgozás album méltó emléket állít ennek a nagy hatású és egyedi zenekarnak. A kétlemezes kiadvány mindkét korongján szerepel az egyetlen nagylemez, a Stream from the Heavens összes szerzeménye, valamint a The Twilight Fade és a Dancing in The Realm of Shades a Fhtagn nagh Yog-Sothoth demóról. A Rising of Yog-Sothoth-on szereplő zenekarok nagy része ismeretlen volt számomra, elsőre csak az Aarni és az Asunder neve csengett ismerősen. A produkció igazi internacionális munka, összesen 17 banda rótta le tiszteletét a Nagy Öregek előtt, Finnországtól Ausztráliáig.

Az első korong tartalmazza a konzervatívabb, rendhagyóbb megközelítését a Thergothon életműnek. A zenekarok hiba nélkül játsszák az általuk választott kedvenceket, ráadásul valahogy sikerül a saját egyéniségük, zenei világuk egy kis szeletét belecsempészni a felvételekbe. A legjobbak
az Asunder, A Colosseum és az Evoken feldolgozásai lettek. Az Umbra Nihil feldolgozás kicsit furcsa és kaotikus ugyan, de valahogy nekik sikerült a legtöbb hangulati pluszt belerakni az általuk választott „The Twilight Fade”-be. A ritka, csak próbafelvételeken, illetve a Fhtagn nagh Yog-Sothoth Demo 2006-os újra kiadásán hallható „Dancing in the Realm of Shades”-t az amerikai Persistence in Mourning könyvelheti el magának. Kár lett volna ezt a dalt lehagyni a korongról, a feldolgozásnak rendkívüli erőt ad az énekes Mortuus-hoz hasonló, beteg énekhangja.

A második korong a kísérletezősebb, egyedibb feldolgozásoknak ad terepet. Rögtön érkezik az orosz Nojda az Evoken feldolgozással, mely egyértelműen a legjobb munka ezen a lemezen. Yog-Sothoth hívásának monoton kántálása, a háttérben szóló törzsi dobok, csörgők és egyéb akusztikus hangszerek képesek elővarázsolni az eredeti Thergothon atmoszférát, pedig zenei megvalósítás tekintetében vajmi kevés köze van a feldolgozott track-hez. Honfitársaik, az Inter Arbores Who Rides the Astral Wings újragondolásában a harmonika és a basszusgitár jut főszerephez, valamint egy tiszta hangú énekes, és a rengeteg statikus zörej, ami kicsit révülős hatást kölcsönöz a dalnak. Az Otzepenevshiye egy szintivel készített, elektronikusabb megközelítést használt a saját munkájában, és egy nagyon érdekes eredmény született. A lemez legkísértetiesebb, leghátborzongatóbb hangulatú tételét hallhattam, de a szokatlan „hangszerelés” ellenére rá lehetett ismerni az eredeti „The Unknown Kadath in The Cold Waste”-re. Tökéletes háttere lehet egy félhomályos, mécsesekkel gyéren megvilágított szobában játszódó Call of Cthulhu mesének! Az underground körökben talán ismertebb Aarni volt az egyetlen, akiknek eszükbe jutott anyanyelvükre átdolgozni a szövegeket, így született a Verivaikerrus – Hurmehanki (Crying blood and Crimson Snow). A finnek szereplését nem csak ez tette egyedivé, a fuvolára és tiszta gitárharmóniákra épített, tiszta énekkel kísért előadás elismerésre méltó újjáalkotása egy klasszikus funeral doom témának. A lemezen szereplő többi feldolgozás nem alkalmaz ilyen merész megközelítéseket, inkább illettek volna az első korongra. Ennek ellenére ők is jól, saját stílusuk jegyeit is beleépítve játsszák a Thergothon nótákat, nem adnak táptalajt különösebb kritizálásra.

A Rising of Yog-Sothoth különleges darabja lehet egy black metal gyűjteménynek, mert hatalmas eszmei értéke van ennek a lemeznek. Elég kevés olyan feldolgozás album születik, ami tényleg jó, egyéni, emlékezetes produkciókkal rendelkezik, de ez a korong mindezen tulajdonságokkal rendelkezik, sőt, jóval több annál.
Aki szereti a borongós, depresszívebb hangulatú zenéket, annak mindenképpen ajánlom, hogy nézzen utána a Solitude Productions kiadványainak. Igazi csiszolatlan gyémántokat lehet találni az általuk patronált bandák között.

"Meghalni nem halhat meg az,
Mi örökkétig áll,
Számlálatlan korok során
Enyészik - a Halál."

H.P.Lovecraft