STATUS MINOR - Dialog

Finnország ontja magából a feltörekvő melódikus death metal és folk – pagan bandákat. Emlékezetes pillanatokat ígérnek, több- kevesebb sikerrel, de már Dunát lehetne rekeszteni velük. Végre némi felüdülésre ad okot, hogy ezúttal egy progresszív metal zenekar próbálkozik bérletet váltani CD-lejátszónkba.

Két demóval a hátuk mögött első nagylemezesként hét dallal kényeztetik annak hallójáratait, aki próbát tesz velük. Márpedig érdemes próbát tenni, mivel igazán érett, profin felépített, nagyszerű hangzású anyag született. Ez az a zene, ami nem kifejezetten az ösztönöknek szól. Tökös riffek adják a talpalávalót, de nem csak a láb indul be, hogy lekövesse a ritmust, hanem az agy is, amint a fantáziadús elemekből összeálló pillanatokat egymáshoz illeszti. Bár néha azért még lett volna mit csinosítani… Egyetlen problémám a lemezzel, hogy két dalban nem igazán érzem a potenciált. Véleményem szerint a nyitó Something More és a Stand And Think kicsit kevesebbet tesznek hozzá a lemezhez, mint a „maradék” öt nóta. A minőséggel nincs gond, inkább az a problémám, hogy kevés a kapaszkodó, alig marad meg valami az ember agyában belőlük.

Na, de a többi szerzemény! A már korábban felemlegetett dögös riffeket kellemesen díszíti Markku Kuikka hangja és felejthetetlen dallamai. Az Out Of These Streets eszméletlen vokálja már első hallásra dúdolásra késztet, amit ritmus szerint a fejünk is lekövet. Garantáltan. És ha már az énekes torkát és a szövegekre illesztett teljesítményét aranyozom, akkor ki kell emelnem a Masquerade ópuszt, ahol egyszerűen fenomenális, amit nyújt. A Status Minor 2003-as alapítású, a Thaurorod-ban pedig már 2002 óta énekel, de olyan mintha évtizedek lennének a srác háta mögött.

Nem felejtkezhetek meg gitáros Sami Saarinen és a billentyűs Jukka Karinen munkájáról sem. Briliáns ritmusok, dallamok gazdái. A Fade Away-t hihetetlen, hogy mennyire fel tudja dobni néhány nagyon egyszerű, de nagyszerű zongoradallam. Szokták is mondani: a kevesebb néha több. Személyes kedvencem a (repeat gomb kopásáért felelős!) Machine című szerzemény. Az album csúcspontja, feszes ritmusú, tele nagyszerű ötletekkel, óriási vokállal, izgalmas gitár-, billentyűszólóval, leírhatatlan hangulattal. A lemezzáró és egyben címadó Dialog a maga bő tizenöt percével méltóságteljes búcsúintés a már rabbá tett hallgató felé. Miközben játékosan kergetőznek, körbefognak, körbetáncolnak a hangok, néha meg-megállnak, esélyt adnak, hogy elgondolkodjunk, egy pillanat is mekkora jelenőséggel bír, gondolatot ébresztve teljesíti ki az idő múlását.

A színvonalas, ízléses booklet is azt bizonyítja, hogy a zenekar mértékkel teszi a dolgát. Túlzások, öncélú villongások nélkül adják elő azt, amihez értenek. Szimpatikus első lemez, szimpatikus srácoktól. Már most várom a következő albumot, amivel előre megajánlok számukra egy status major-t…

SAMPLE:
MySpace link