RAVENTALE - Mortal Aspirations

Az ukrán zenekarokkal egyre jobb viszonyt ápolok. Csak elmélkedve ülök néha a hangszóró előtt, hogy milyen jó muzsikákat hoznak össze észak-keleti szomszédaink. Elég, ha csak olyan zenekarokra gondolni, mint a Nokturnal Mortum, Acephala vagy Kurgan, hogy csak tényleg párat említsek. Azért, hogy még bőven van mit felfedezni eme ország undergroundjából azt ékesen bizonyítja a most bemutatásra kerülő egyszemélyes Raventale is, ami biztosan nem fog rontani az ukrán zenekarokról kialakított képemen.
Astaroth név alatt futó úriember játszik az összes hangszeren, csak a dob megy gépről amit én sem nagyon szeretek, de itt egész jól megvan oldva, egy-két kivételtől eltekintve. Hangja is teljesen rendben van inkább mélyebb black metalos tónus. Amúgy a „Mortal Aspirations”-ra keresztelt lemez már a harmadik a sorban. A borítóra ránézve, már kirajzolódott előttem a zene milyensége, ami részben be is igazolódott. Azért csak részben mert, egy kicsivel lassabb muzsikára számítottam. Persze így sem egy gyors lemez ez, többségében középtempóban fogant. Ennek tudatában talán a doom/black metal kategóriába lehetne besorolni. Talán a szintén ukrán kiválóság Drudkh egy lassabb verziójának tudnám nevezni.

Astaroth a billentyűs hangszert sem fél kezelni, mely a hangulat megteremtésében játszik nagy szerepet és ezt igyekszik mindenhol ki is használni. Rögtön az első dal „The Fall of the Mortal Aspirations” lendületesen kezd jó riffekkel és a lassabb elmélkedős részek sem maradhatnak ki, a majd tíz perces monumentális szerzeményből. Hangulatilag egy tökéletes kompozíció melyben a kellő erő is megvan. Szintén ilyen dal a „My Birds of Misfortune” is. A döngölős gitárok itt szintén erőt sugároznak, hogy aztán egy szép gitárharmóniás dallam is előtörjön a durvább zenei közegből. A negyedik dalban aztán jobban a húros hangszerek dominálnak gyors és lassú részek váltakozásával. Már itt kirajzolódik a Raventale zenei ösvénye mely végig is kísér minket az egész lemezen. Megemlíteném még a dalok sorából az "Escape to the Stars"-t, mely az egyik leggyorsabb tétel a lemezen és a közepén megbúvó szóló is szépre sikerült. A nyolcas „Suicide As the Destined End” aztán egy végig doom-os lassúságú darab, mely hangulatilag az egyik legsötétebb téma.

A Raventale erejét az a bizonyos atmoszféra adja, ami végig ott lapul a dalokban. Amiért, pedig kifejezett jó hallgatni, hogy a természet ereje is fellelhető, ami szintén fontos összetevője a lemeznek. Félre értés ne essék, sok újdonságot nem rejt ez a korong, azonban csak ajánlani tudom akárkinek, aki egy kicsit is rajong a sötétebb atmoszférikusabb itt-ott dallamosabb zenékért.