DARKTRANCE - Beyond The Gates Of Insanity

Az ukrán Darktrance nevű formáció nem olyan hosszú múltra tekint vissza. A Dmitry Gubsky (vagy művésznevén Deimos) által létrehozott banda 2007-ben alakult, és mindezidáig a 2008-as keltezésű debütalbum fémjelezte a Darktrance munkásságát, amelynek címe "Ghosts In The Shells" volt. A "Beyond The Gates Of Insanity" című második nagylemezt szintén a Badmoodman music adta ki 2009-ben.

Igazából, mindenféle előítélettől mentesen láttam hozzá a lemez meghallgatásának, bár reméltem, hogy a Darktrance nem vált kommerszebbé egy rövid esztendő alatt, ami a debütalbum megjelenése óta eltelt. Igazam lett, és ugyan túl sok változás nem fedezhető fel a zenében, ami nevesíthető, azonban igen kellemesnek bizonyul a végeredmény. Kezdésként az egyben címadó tételt hallhatjuk, amely az első lemez hangulatát idézi azonnal - elszállós, kevésbé konkrét, elhajlásoktól nem mentes és depresszív Black Metal ez. A monoton középtempóra építő dal az utolsó harmadában kicsúcsosodik, remek kompozíciót alkotva az amúgy eléggé szellős dalszerkezettel és dallamokkal. A "Drained" már a szuicid hatásoktól nem mentes Black Metal elemekben bővelkedő tétel, és mondhatom: végre! Deimos hangja végre átlépi a hagyományosnak számító extrém vokalizálás dimenzióit, és hangtartománya az egészen mély tartományig súlyosodik. Egyébként vokálok terén szintén egy nagy pozitívumként tudnám megemlíteni, hogy itt-ott bizony tiszta énekekkel is találkozhatunk, amik roppant jól sikerültek.

Kellően változatosak a dalok is, amelyek kicsit hosszabbak ezúttal, mint a debütalbumon. A hangzás remek, arányos, és jól érthetőek a hangszerek, ami hozzáad az élvezhetőséghez, és kiemeli a Darktrance-t olyan bandák közül, mint a Xasthur. Ez a banda nem egy hagyományos értelemben vett Black Metal banda, sőt, a depresszív vonal követői között is másnak tűnik, mint ami valójában. Nem állítom, hogy több, de tény, hogy összetettebb, komplexebb dalszerkezetekkel operál, mint a stílus ortodox képviselői. Ezzel kapcsolatban ott dolgozik bennem a kettősség is, mert így ugyan nehezebben kategorizálható az, amit a Darktrance képvisel, viszont vitathatatlan, hogy ez nagyon hangulatos és kiemelkedő. Teret kapnak a hagyományosabb, Black Metalosabb tételek is (például a "Dreams Are Hollow"), amik szintén nem túl egyértelműek, már ha mindenképpen hasonlítani szeretnénk valamihez. Számos ambient-közeli megoldás is született, és ahogy ezekben főképp, úgy a lemez játékidejének nagy részén fontos szerephez jutnak különböző billentyűs hangszerek ("Duskworld", "Alone").

Összességében megmaradt bennem a kettősség, amit az egymástól teljesen eltérő zenei megoldások alkalmazása generált, viszont meg vagyok győzve. Kísérletező kedvűeknek ajánlott kiadvány, és ugyan a külcsín erős gyermekbetegségekkel küszködik, érdemes a beszerzése.