MY CITY BURNING - White Lies, Black Eyes EP

Az MCB egy négytagú – Igor (ének), Maarten (dob, ének), Ramon (gitár, ének), Spit (basszusgitár) – holland banda. 2006-ban alakultak, zenéjüket a Sick Of It All, Twelve Tribes, Walls Of Jericho nyomdokain elindítva. A mindenre elszánt hardcore/thrash metal jegyeket ötvöző négyes tavalyi kislemezét vesszük most górcső alá – jó hír, hogy alig egy hónapja vonultak a fiúk újfent stúdióba rögzíteni első nagylemezük dalait.
A hatszámos korongot a The Catalyst nyitja, egy ízig-vérig hardcore zúzás. Az őrület falai omlanak ránk a feszes, pörgős tempójú témák, a kiabálós ének, a súlyos hangzás hallatán. A néhol beépülő dallamos betétek már-már a metalcore világát vetítik elénk, teljesen jól formálva a változatosságot, kihasználva a dinamika nyújtotta lehetőségeket. Abszolút törekvő, lendületes nóta: gyors, pontos és ütős az egész, nincs benne felesleges hang. Az Endings kezdő hangjai valóban a thrash metal világát idézi nagyrészt szerkezetében, és ezt a beépülő dallamos variációk sem zavarják meg. A szinte végig haragos nótát néha átszeli egy pillanatnyi eszméletvesztés, vagy épp öntudatra ébredés, ilyenkor minden nyugodttá válik. De a súlyosan őrlő riffek újra szétzúznak mindent – határozott, kemény játékot hallhatunk, hatásos témavezetést, lendületes előadást, érdekes ötvöződést, egyéni hangok, ötletek bukkannak fel a dalban.

A My Own Worst Enemy bődületes tempóval indít, nyilvánvalóan a ’80-as évek végi thrash metal éra jegyeit felidézve, ötvözve azt némi hardcore feelingel. Több ez, mint egyszerű metalcore – valahogy kiemelkedik a közelmúltban behullámzott metalcore/deathcore dömpingből. A jól megkomponált szerkezet egyszerűen letarolja az útjába kerülőket, képzelem koncerten mekkorát szólhat! :) A Line In The Sand robbanásig feszült, dühös hangulatú, old-school hardcore témákkal kényezteti a fület, amin egy eszelős ének feszül. Itt, pontosabban a refréntéma egyes részeinél érezhető a SOIA hatása, a nóta ettől (is) olyan, amilyen: füstös, kemény darab, pusztító gitárral, halálpontos dobbal és markáns basszusgitár meneteléssel. A Rise dallamos témával kezd, persze nem marad ez így sokáig, a súlyos ütemek itt is teret nyernek. Merev, húzós riffek hasítják szét az illúzió vásznát, a tempó változatos, a témák nem egysíkúak, nemcsak a sima, átlag stílusjegyekkel operálnak a fiúk, hanem mindent odatesznek, és ez érezhető is a zenéjükön – nem mellesleg fontos is egy jó kislemezhez ez a hozzáállás! Egy lépéssel ezzel előbbre is jutottak, persze még előttük az út:)

A záró Black Hearts Unite is inkább a hardcore vonalat erősíti: a kompozíció egy dinamikus egység képét mutatja végig. Feszes, beteg témavilágon fekszik az ének harcos orgánuma, a pontos játék itt sem kérdőjelezhető meg. Kőkemény riffek csapkodnak megvadult szárnycsapásokkal, és az igyekezet mégsem hoz eredményt: bent és kint a bezártság vár egyaránt. A stílus rajongóinak kötelező darab, akik pedig szeretik a jó kemény, dübörgő, harcos zenéket, azoknak érdemes odafigyelni rájuk!

--------------------------------

ENGLISH VERSION:

MCB, a band of four from Holland- Igor (vocals), Maarten (drums, vocals), Ramon (guitar, vocals), Spit (bass)- started out in 2006, their music being a mix of hardcore and thrash metal, with something along the lines of Twelve Tribes, Sick of it All and Walls of Jericho. This time we take a look at the quartet’s last year’s single, meanwhile the boys hit the studio again, to record their first full length album. The disc contains six tracks kicking off with the first song „The Catalyst”, a true hardcore crushing. It’s like the walls of madness may come down on us with its heavy sounding, tight, fast guitars and screaming vocals. The melodic inlays emerging from time to time have an almost metalcore - like atmosphere, keeping the concept various, using the opportunities given by the dynamics.
A striving, dashing, full speed song, accurate and effective as a whole, without an unnecessary note whatsoever. The beginning of the song „Endings” brings us a true trash metal sound, mainly in its structure that is left undisrupted by the melodic inlays. The angry and aggressive flow of the song is punctuated by flashes of blackout, or on the contrary, moments of consciousness, that all end up crushed by the heavy grinding guitar riffs. The song is resolute, hard, dashing, strongly led, with impressive themes and interesting combinations, unique sounds, fresh ideas constantly occur.

My Own Worst Enemy opens with overpowering pace, an obvious end of the '80s thrash metal era mix of elements, upgraded with some hardcore feeling. What we have here is metalcore at its best, there is more to it, clearly standing out from today’s so often heard metalcore/deathcore mass. The well constructed structure blasts everything in its way; I bet it is even more powerful live! :) „Line in The Sand” is heavy with tension, full of rage, its old-school hardcore themes give a base to the insane vocals, and pleasures your ear. In this song, in the chorus theme to be precise, the influence of Soia is to be found. It is one of the main reasons why this song is as it is, dark, killer guitars, deadly, precise drums, dominant heavy bass marching. „Rise” opens with a melodic tune, but of course it is about to change, the grave beats gather grounds and take over soon. Rigid, strong riffs tear the canvas of illusion apart, the pace varied often, themes are never boring, the boys to their best and instead of using the usual, well known elements they experiment and innovate, you can tell by the music they make, which is crucial attitude to put a good single together. They have taken their first steps, but of course the journey awaits! :)

The final „Black Hearts Unite” is more on the hardcore side, the composition is a dynamic unit from beginning to end. Tense, insane theme sets, that carries the singer’s intense organ. The music play is, no doubt, punctual and accurate as it is in the whole concept.
Rock hard riffs rage like flapper wings unleashed, yet there is no use of it, closure and isolation lies inside, outside.
A must have piece to the fans of the genre, for the ones who appreciate hard, lumbering, combatant music, do pay attention, it’s worth it!