ODIO VESTRI - Darkness Of Sorrow

Az Odio Vestri nevezetű orosz horda új albuma igencsak destruktív és húsba markolóra sikeredett. Mindösszesen 100 példányszámba jelenik meg. A borító egy régies gótikus horrorszerű képet tartalmaz, ami igen sötét lett. A zenekarról sok mindent nem lehet megtudni, de zenéjük annál érdekesebb.

A stílusuk funeral doomként kategorizálható, rengeteg misztikus ambient érával megtűzdelve. Már a zene kezdő hangja is olyan, hogy szinte belehal a hallgató azonnal és egy szörnyethalt tetemként éli át az utazást egy másabb fénytelen és érzéketlen dimenzióba. Nagyon nyers és nagyon primitív. Régi elfeketedett idők, monoton ütemek, s álmatlanul hömpölyögnek előre az elmúlás útján.
A második szám sejtelmes hangulatalapozó intróval kezd, és egy fekete szárnyalás veszi kezdetét, mélyről jövő dallamokkal. Egyre zajosabban és üresen. Átölel általa a sötétség és az éjszakák nagyon hosszúak és elnyújtottak. A zene szinte bele ég az ember agyába, ami egy istentelen képként jelenik meg.
A harmadik szerzemény, ezen a csont fekete korongon, még lassabb szám, egy fekete folyam, ami az alvilágba vezet, epikus és átható dallamokkal. Sok helyen, nagyon kimért és megtört hangokat hallhatunk, és sose ér véget…
A negyedik szerzemény is remekre sikeredett, igen őszinte és felemelő felvezetővel. Ez a zene az egyszerűségénél fogva hatol egyre mélyebbre és mélyebbre, míg a monotónia, szakadó léleksikollyá válik és elkezdődik az utazás egy más misztériumba.
Ez az éjszaka megzenésítése, sok ihletet adhat bármilyen művészi tevékenységhez.

--------------------------

ENGLISH VERSION:

The new album of Russian Odio Vestri turned out to be rather destructive and whipping. It is released in just 100 copies. The cover, showing an old gothic-styled horror picture, turned out to be quite dark. There’s not much information available on the band, but their music is more interesting than that.

Their genre can be given as funeral doom with a lot of mystic ambient parts. Even the opening sounds already so that the listener almost dies, and survives the journey into another, lightless and senseless dimensions as a dead corpse. It’s very raw and primitive. Long blackened times, monotonous rhythms flow sleeplessly on the way of passing away.
The second track opens with a mystic intro, and a blackened fly begins with melodies coming from the depths. More and more noisily and empty. The darkness embraces by it, and the nights are very long-drawn-out. The music almost burns into one’s mind, which appears as an unholy picture.
The third song on this bone black record is an even slower tune, a black stream leading into the underworld, with epic and all-pervading melodies. At several places we can hear very stringent and broken sounds, and it never ends...
The fourth song also turned out to be excellent, with a truly honest and majestic introduction. This music is getting deeper and deeper with its simplicity while monotony becomes a tearing soul scream and the journey into another mystery begins.
It’s the music of the night, it can give much inspiration for any artistic activity.