Rózsaszín Pittbull, Kovbojok, Mézga Aladár Soundsystem - Koncertbeszámoló

2009. szeptember 11. @ Budapest, Vörös Yuk

Elhatároztam, hogy ismét elmegyek meghallgatni tizenéves korom kedvelt erdei iskolás, együtt éneklős Rózsaszín Pittbull slágereit. Legutóbb a [R]evolúció lemezbemutató koncerten hallottam őket, akkor egy nagyszerű bulit adtak a kb. 50-60 fős közönségnek. Már a Fényes Adolf utca végéről lehetett látni, hogy most a bejárat előtt várakoznak annyian, mint amekkora a múltkori koncert összlétszáma volt.

A helyzet bent sem volt sokkal jobb, de legalább a nézőtéren nem voltak sokan, így első sorból nézhettem végig a Mézga Aladár Soundsystem-et. Pittbull ide, Kovbojok oda, nálam abszolút ők vitték a pálmát ezen az estén. A banda egy teljesen agyament reggae/rock'n' roll/punk poénkodást vezetett elő, ami egyrészt valóban vicces volt, másrészt zeneileg is tartogatott érdekességeket.

Az ének/gitár/basszus/dob alapfelállást kiegészítette a frissen bevett, elbűvölő mosolyú Zsófi, aki a hegedülés mellett éneklésben is jeleskedett, az elektromos dob mögött pedig a Yellow Spots-ból ismert Schleki foglalt helyet. Ahogy kiálltak a színpadra, már az is megkapó látvány volt: egyen doktornéni-köpenyben, zöld Miki Manó sapkában, retro 60 forintos napszemüvegben... A szövegek ugyanabból a „forrásból” táplálkoznak, mint amiből az est másik két fellépője is „ihletet” merít. Mézgáék rímei és szófordulatai fejlett humorérzékről árulkodnak, előadásmódjuk pedig energikus és minden jellegű görcsösségtől mentes. Mint kiderült, poénból beneveztek a Csillag születik-be, és eddig továbbjutottak, szóval hajrá nekik. A weboldalukon található MP3-ak sajnos nagyon rossz felvételek, ez a zene élőben sokkal jobb (inkább úgy mondanám, hogy élőben jó...). Aki teheti, nézze meg őket. Ha lesznek a tehetségkutatóban, talán még én is bekapcsolom a TV-t arra a 2 percre...

A hatos összeszedte a cuccát és levonult a színpadról, Schleki elektromos szerkója sarokba lett állítva, sőt még egy szívecskés terítőt is kapott(pedig annyira nem teljesített rosszul...). A nézőszám exponenciális növekedésbe kezdett, a színpadon időről időre feltűntek a Kovbojok tagjai, hogy beállítsák a cuccaikat. A közönség ekkor már teljes hévvel őrjöngött, énekelte a magas irodalmi értékkel rendelkezős strófákat, vagy az ürülék bizonyos fajtáinak a nevét skandálták kórusban. Negyed óra múlva végre minden rendesen szólt, előkerült az atlétatrikó, a kendő, szalmakalap, kanárisárga Penny Market-es sapka és egyéb kovbojos cuccok. A legnormálisabban a gitáros Fájör nézett ki, aki egy fekete kapucnis pulóverben nyomta végig a koncertet. A nyitó Rejsz felügyelő-re rögtön beindult a tömeg, ment a pogózás, sörlocsolás, móka és kacagás. A számok között jöttek az elmaradhatatlan Droszi-költemények, amik mindig a Laár András-féle költeményeket juttatják eszembe, bár azok azért tartósabban megmaradtak a fejemben. Sajnos azt kell mondjam, ez az egész „lájv” produkció harmatgyenge, gitárral és kukával előadva ez vicces, de így „nagyzenekarral”, 40 percen keresztül nálam érdektelenségbe süllyedt. Ha a Dilemma Complex vagy City of Moon tudna ilyen teltházas bulikat csinálni a kisebb klubokban, akkor egy szavam se lenne.

Az este főprodukciója, a Rózsaszín Pittbull szintén hatalmas érdeklődésnek örvendhetett. A Sátán földi helytartója Kassai Gabi szerencsére visszatért közénk, így újból élvezhetjük „jellegzetes” kappan hangját, ami nélkül nincs is igazi pittbull rock'n'roll. Természetesen osztotta is keményen az igét, mindenki megkapta a magáét dicső politikusainktól (Faszfejkirály, Alcsútdoboz) kezdve szegény Süsün át egészen a melegekig (Buzibár, Izom Tibor). Megtudhattuk, Jézus miért is feszült meg a kereszten, meg azt is, hogy a 9 évesek már túlkorosak. A srácok végig mosolyogtak az egész fellépés alatt, és profin vezényelték le a műsort, már amekkora profizmust el lehet várni egy ilyen bandától. Sajnos a Vörös Yuk-nak van egy olyan tulajdonsága, hogy ha sok ember összegyűlik a koncertteremben, elfogy a levegő és a hőmérséklet körülbelül 10 fokot nő, így keltve kevéssé kellemes szauna érzését. Ez most sem volt másképp, így a koncert végét kénytelen voltam kívülről hallgatni.
A Macskám dzsörzé blúz lassan de biztosan kultusszá növi ki magát. Aki szereti a rockzenét, biztos hallott már róluk, egy görbe estén valószínűleg tőlük kerül egy klasszikus, ha egy társaság nótás kedvében van. Szerintem valahol megérdemlik ezt, mert ők ennyi idő után is képesek ugyanolyan „jó” lemezt csinálni, és ugyanolyan következetesen viccet csinálni bármiből és bárkiből. Ráadásként az új lemezüket is ingyen le lehet tölteni, nem szórakoznak esélytelen „veddmegtámogassminket” dolgokkal. Poénból csinálják az egészet. De még mindig jó poén.