MÖSE - Halfway To Nowhere

A Belga trió igencsak a semmiből tűnt elő, ugyanis leszámítva egy single-t és két darab split lemezt
ez az első nagylemezük. Bevallom, nagyon szeretem a sludge műfajt, és annak más műfajokkal való keresztezését, ennek tudatában próbálom irományomat olyan hallgatóság számára is írni, akik eddig netalántán nem ismerték, vagy nem szerették ezt a stílust.

No kérem szépen, van itt minden, amire szükségünk van. A vontatott témáktól kezdve, a kínkeserves éneken/hörgésen keresztül, melankolikus dallamokon át, a néhol már igen csak stoner feelingre asszociálható gitár riffekig minden van. Bár a lemezen érezhető némi nyomasztó ízvilág, de nem súlyos. Kellően nyers, és vaskos a zene.
Rögtön az első nótánál érezhetjük, hogy a srácok nem viccelnek. Egyből bele a lecsóba, és hogy a szövegírót (Karel Busschop ének, vokál/basszus) hogyan inspirálhatta az, hogy Kínában az emberek kutyát esznek, ez örök titok marad. Ebből levonva a logikus következtetés az első nóta címe „People Eat Dogs In China”. Hozzá tenném, hogy nagyon jó kis nóta ez, kezdésnek abszolúte tökéletes. A második dalnál a „The Levee Will Break”-nél nem történik semmi említésre méltó, esetleg csak annyi, hogy valami megy.
Ami igazán figyelemfelkeltő az a „I Sleep With Demons”. Nem csak, hogy dallamos nóta ez, hanem kellőképpen súlyos, és elég beteg is. Arról nem is beszélve, hogy elég érdekes a felépítése. Mindenesetre ez a címhez illő track.

A „Hijack Hotel”-nél viszont egy kellemes sodró, lüktető dalocska. Arról nem is beszélve, hogy a szám közepénél, találkozhatunk egy érdekes témával, ami után ismét az eredeti témánál kötünk ki. Ezzel a kis aprósággal sikerült kellemessé varázsolni ezt a szerzeményt.
Szintén kellemes érzést nyújt a „Machines” elején hallható kis dallamocska. Melankolikus dallam, üveghanggal. Az album hallgatása során, úgy érzem, ez az egyik legjobb nóta.
A „Gläss” tizenhárom perc tömény instrumentális zúzás. Szintén sodró szám, súlyosabbnál, súlyosabb témákkal megtűzdelve. Majd ezt követően a „Halfway to Nowhere”-ben egyszerre hallhatunk dühkitörésszerű zúzást, és megnyugtató akusztikus hangokat. Ez a nóta szintén komplex. Sok témát sorakoztat fel. Megunhatatlan.

A hangulatos borító, és a jó zene sem jelent semmit. Mindezt leszámítva, nagyon kegyetlen zenét csinált a Möse. Igazán örülök, hogy megismerhettem zenéjüket. Durva, nehezen emészthető, karcos, és sötét, elrejtve benne néhány olyan dallam, amit az ember néha akaratlanul is, de dúdol. Hangulat kell ahhoz, hogy az ember, elejétől a végéig meghallgassa, de ha ez a tényező biztosítva van, akkor egy nagyon kellemes időtöltést nyújt a hallgató számára. Nem egy mestermű, de ez a zene nem is arra hivatott. Egyszerűen le kell ülni mellé, és eggyé kell válni vele. Ízekre is szedhetném ezt a muzsikát, de teljesen felesleges. Ezt érezni kell.

---------------------------

ENGLISH VERSION:

This Belgian trio has emerged from almost total unknownness. They’ve published two splits and one EP, not considering them, this is their first album. I must confess that I really love sludge, and when sludge is mixed with other genres as well. Thus, I’m trying to write my review to those people also who don’t know/like this genre.

Well, there’s everything we need. There are slow tempo themes, growls/vocals crying out of pain, gloomy melodies, and stoner feeling-like guitar riffs as well. A melancholic atmosphere can be felt throughout the whole album, though it’s not particularly heavy. It’s a duly raw, powerful music.
Even at the first song, we can feel that these guys are not joking. In medias res. I wonder how Karel Busschop (vocals/bass) was inspired by people eating dogs in China. It remains a secret forever. Thus, logically, the title of the first song is ’People Eat Dogs In China’. I must add that it’s a very good song, a perfect beginning. At second song, ’The Levee Will Break’, nothing important happens, just something’s going on.
’I Sleep With Demons’ really raises attention. It’s not only a melodic song, it’s also duly heavy, and quite sick as well. Let alone that the song is built up a bit strangely. Anyway, the title fits the track well.

’Hijack Hotel’ is a nice impulsive song with drifting themes. Moreover, at the mid section, we can hear a very interesting theme. After this, the original theme comes back. It improves this composition quite well, the song is pleasant.
Another nice melody can be heard at the beginning of ’Machines’. It’s melancholic, with glass sound. After listening to the whole album, I found this song as one of the best tracks ont he album.
’Glass’, with its full 13 minutes, is an endless instrumental trashing. Another drifting song, with heavier than heavy themes. Then, in ’Halfway to Nowhere’, we can hear an outburst-like trashing, and relieving acoustic sounds at the same time. A complex song, too. It has various themes. I can’t get enough of this song!

Even the evocative cover and the good music don’t tell everything either. Anyway, Möse composed a really cruel music. I’m really pleased to meet their music. It’s hard, it really takes time to really sink in it. Scratchy, dark, and there’s some melodies which unwantedly whisper in your ears all the time. A special mood is needed if you want tol isten to this album from start to end, but if you are ready to this, you’ll have a pleasant time with it. It’s not a masterpiece, but this genre is not about that either. We just need to sit down and get one with it. I could have analyzed this album even more deeply, but I think there’s no need for it.

SAMPLE:
MySpace link