PANTHEIST - Journey Through Lands Unknown

Utazás ismeretlen földeken – hirdeti a lemezcím. És valóban, ez a csodálatos lemez olyan utazásra invitálja a hallgatót, mely elemészt és nem enged visszatérni soha. Bizony, ez nem egy könnyen emészthető anyag, hosszas ismerkedést, megfelelő hangulatot és hozzáállást kíván, nem engedi közel magához a hallgatót oly könnyen. Kell hozzá egy nagy adag melankólia, egy kellőképp borús, esős, ködös idő, na és persze nyitott szív és lélek. Aki ezekkel nem rendelkezik, inkább kerülje el ezt a lemezt, mert így soha nem nyithat kapukat előtte. Aki viszont felkészült egy nem mindennapi utazásra, az keserűen fájdalmas, ám mégis gyönyörű zenei élménnyel lesz gazdagabb, mind a szívnek, mind a léleknek.

A Pantheist a doom műfajt képviseli, méghozzá igencsak méltóképp. A csapat vegyes összetételű, már ami a nemzetiségeket illeti, élükön görög származású frontemberrel. Némi időbe tellett, míg utat talált hozzám ez a lemez, hosszasan kellett emésztenem, de azt kell mondjam megérte, annak ellenére, hogy ez idáig nem voltam túl járatos a doom műfajban. Talán az tartott vissza eddig, hogy nem voltam elég kitartó, hamar feladtam a barátkozást. Túl elvontnak, túl súlyosnak és méltóságteljesen hömpölygőnek találtam a doom muzsikákat, ám most végre megtört a jég. Elmondhatom, hogy ezúttal nyitottabb, kitartóbb lettem, és elhatároztam, csak azért sem fogom egykönnyen feladni. Nem is bántam meg, hiszen az élmény, amit ez a lemez nyújtott számomra, pótolhatatlan.

Sejtelmesen, vonatfüttyel indul a lemez első tétele, a Deliverance: az utazás megkezdődött, ettől kezdve már nincsen visszaút. Hamarosan nyers ének köszönt be, és a hangulat máris magával ragadja az arra érdemes hallgatót.
Az Unknown Land még mélyebbre ránt: a fagyos, borús hangulatú bevezető lassú hömpölygésbe megy át, örökre ott tartva az utazót. Megelevenedik a kietlen, barátságtalan táj, hóval és jéggel fedve, magányosan. Innen már nincs menekvés, de valahogy nem is vágyni a menekülésre: pont ez az a hangulat, ami fogva tart.

A Dum Spiro Despero még ennél is súlyosabb dallamokkal, még borultabb hangulattal ejt rabul, és ez a hangulat folytatódik egészen a következő, Haven című számig, mely egy kis enyhülést hoz, mely szomorkás akusztikus dallammal nyit, s a végén sejtelmes harangszóval zárul. Ez egyben átvezető is a következő, Oblivion című tételhez, ahol már a szív teljes fájdalmát érezhetjük, ahogy feloldódik a muzsikában. Nem szívesen emelnék ki személyes kedvencet, ha meg kéne tennem, akkor mégis a The Loss Of Innocence tétel lenne az, melynek elején szelíd tengerzúgást hallhatunk, egy csodálatosan szomorú dallammal ls dúdolással megfűszerezve – ez érintett meg a legjobban. Ez a szám fokozza a további hangulatot a lemez legvégéig, amikor már teljesen az utazás rabjaivá váltunk.

A záró Mourning The Passing Of Certainty csodás kórussal indít, mely végigkíséri majdnem az egész dalt, hogy aztán méltóképp vessen véget utazásunknak.
Mind zeneileg, mind hangulatilag igen változatos, érdekes lemez a Journey Through Lands Unknown. Kitartó, különleges hangulatra vágyó zenerajongóknak ajánlott!

-----------------------

ENGLISH VERSION:

Journey through lands unknown – as the title says. And indeed, this wonderful album invites the listener to a journey that never lets you to return. This isn’t an album to digest easily, it requires to get to know it in a long time, the perfect mood, and attitude, it doesn’t let the listener close to itself that easily. There must be melancholy, the weather gloomy, rainy and foggy and of course the heart and soul opened. Whoever does not have these all, should avoid this album to listen, because its gates will never get opened. But whoever is ready to an amazing journey, will experience something bitter, painful, yet beautiful through music, something both to the heart and soul.

Pantheist represents the doom genre, as it should be like. When it comes to nationality, the group is quite mixed, led by a singer of Greek origin. It’s taken for a while until I got used to this album, I had to digest for a long, but I must say it was worth, especially that I’ve not been too familiar with the doom genre before. Perhaps because I used to give up on it easily and I’ve not given enough time to myself to discover the genre’s abstract, deep and slow beauty, but now the ice is broken, finally, and I must say I’ve became more opened and persistent, and decided not to give up on it. I did not regret because the experience this album has given to me, can’t be compared to anything else.

The first song, Deliverance, starts mystically, with a sound of a train: the journey has just begun, and there’s no return. Then the harsh vocals come, and the listener is immediately taken by its mood.
Unknown Lands plucks us even deeper: the freezing, gloomy intro soon turns into slow flowing, keeping the traveller forever. The dreary, unfriendly landscape covered with snow and ice, comes to reality. There’s no escape from this point, but somehow, there’s no need to escape: this is the mood that restains.

Dum Spiro Despero enslaves with deeper melodies than that, and this mood continues until the next song, Haven, which finally brings some light with a sad acoustic opening, then closes with the mystic sounds of a bell. This is also the gate of the next song, Oblivion, where we can feel the pure pain of the heart, dissolving in the music. I’d rather not pick a favorite song but if I had to pick, then it’d be The Loss Of Innocence, listenning to the voice of the sea in the beginning, then a beautifully sad sing-song – this is that touched my heart the most. This song keeps the mood until the closing of the album, when we’re completely slaves of the journey.

The closing Mourning The Passin Of Certainty begins with a wonderful choir, which goes through almost the whole song to complete the journey as it should end.
Both musically and atmospherically, Journey Through Lands Unknown is a unique album, highly recommended for opened, persistent music fans into a special spirit!

SAMPLE:
MySpace link
YouTube link